Dr. Salamon Sándor főorvos úr írása
az Észak-Magyarország 2014. február 22.-i számában jelent meg
"A politikai elitek gátlástalanjainak és a kiszolgálóik egoizmusát különösen a perifériákon érezzük meg. Van bátorságuk lehetőségekről nyilatkozni, amikor nemegyszer az esélyegyenlőtlenséget elősegítők voltak.
Nyilván sohasem éltek hátrányos helyzetű régiókban. Így nem tapasztalhatták a növekvő munkanélküliség következményeit sem. Nem ismerik az éhezést, a nyomort vagy az asszocializálódást s ezek medicinális hatásait. Nem gondolnak az >>elfelejtett térségek<< elöregedésére, várható elnéptelenedésükre. A jószándékúak, az oktatás- és az egészségügy valódi felzárkóztatását akarók tényismerete is hiányos. Onnan fentről egészen másként látszik az idősek, gyerekek vagy a romák ellehetetlenülése, kiszolgáltatottsága. Vajon megértették-e azt (is), hogy miért menekül el vidékről az értelmiség? Ismerik-e az elszegényedők, az esélytelenek országát? Gondolnak-e és cselekednek-e a szenvedést vállaló vagy cselédsorba taszított honfitársaikért?
Mondhatják, hogy itt is érvényes a szólás szabadsága! Igaz, ma már lehet véleményt nyilvánítani. Szabad, de vajon célszerű-e? Az egzisztenciális bizonytalanság, a kritizáltak gáncsoskodása óvatosságra int. Így számtalan példánk van, és sajnos lesz is a regionális hatalmat kisajátítók, abszolutizálók gátlástalanságára. Visszaélnek a joggal, a liberalizmussal. Sajnos megosztottságunkat magunknak is köszönhetjük. Védtelenségünk következtében kihasználható és kijátszhatók lettünk. Úgy érzem, hogy sokszor csak megtűrnek és elviselnek számosunkat, s félek, hogy idővel az alpvető emberi jogainkról is csak álmodozhatunk.
Egyre drágább ellátás, rosszabbodó népegészségügyi paraméterek, inkollegalitás, marginalizálódott érdekérvényesítés, s nem utolsósorban romló kommunikációs kapcsolat a médiával és a betegekkel. Vajon hova fog ez vezetni? Az eddigi esélyesek is esélytelenné válnak? Mi lesz, ha a perifériákon élők tömegesen feladják? Kapkodás, mint olyan sokszor? Esetleg magyarázkodások, bűnbakkeresések?
Az ország keleti peremén, a koldus Bodrogköz legszélén lehet, hogy tisztábban látok? Tapazstaltam, hogy mi, az egészségügy napszámosai az erőnk végén járunk. Tartalékaink elfogytak, lehetőségeink beszűkültek, reményeink fogyatkoztak, csak betegeink gyarapodnak.
Tisztelt illetékesek, szavak és ígéretek helyett cselekedjetek, reánk is jobban figyeljetek! Az egészségügy gyógyulása az elfelejtett Magyarország-részek felzárkózatása rajtunk is múlik. Tisztességesen finanszírozott központi ügyeletek, kiegészítő önkormányzati támogatások és más a felzárkózást segítő szellemi, erkölcsi, anyagi források szükségesek.
Mi is mérlegelünk és döntésektől függően választunk!
Maradunk vagy megyünk.Oda, ahol esélyegyenlőségre számíthatunk."
2014. február 24.