Írta Koppányiné Polgár Mária
Karácsonyi emlék
Szüleink sokáig megőrízték bennünk a hitet, hogy az ajándékokat a Mikulás és a Jézuska hozza. Úgy gondolták, addig vagyunk felhőtlenül boldog gyermekek, míg hiszünk a csodákban.
Történt egyszer, hogy az ünnepek előtt a szomszéd gyerekekkel együtt játszottunk, közben erősen gondolkodtunk rajta, vajon minden ott lesz-e a fa alatt, amit kértünk, valóban olyan jók voltunk-e, mint ahogy azt mi gondoljuk, korán fog-e érkezni, vagy később? Mekkora lesz a karácsonyfa, és olyan szép lesz-e, mint tavaly?
Egyik kis barátunk nagyképűen legyintett, és előadta frissen szerzett információját. Ő már biztosan tudta, hogy sem a Mikulás, sem a Jézuska nem hoz ajándékot, azt mind a szüleink, rokonaink vásárolják a boltban, eldugják, aztán odacsempészik a gyanútlan és ostoba gyereknek a cipőbe, fa alá. Magyarul, jól át vagyunk verve.
Persze, nem hittünk neki, hiszen, nekünk a szüleink szava szent volt, ők nem szoktak hazudni a gyerekeiknek. A bogarat, azért elültette a fülemben. Elkezdtem gondolkodni. Furcsa, hogy a boltok ilyenkor tele vannak mindenféle mikulásos izékkel, máskor ilyeneket nem lehet kapni, karácsony előtt pedig minden utcasarkon fenyőfát árulnak. Az is eszembe jutott, hogy mielőtt megérkeznek, akkor egyik szülőm mindig hiányzik. Karácsony viliájának délutánján, nekünk feltétlenül el kell mennünk megnézni a templomban a betlehemet, aztán kiterelnek a fürdőszobába, minket még véletlenül sem engednek a nagy szoba közelébe.
Az is szöget ütött a fejembe, hogy nagyon kell vigyázni az üveggömbökre, hiszen olyan törékenyek, akkor a Jézuska, hogyan vonszolja be azt a a nagy fát a kulcslukon, szaloncukrostól, díszestől? És miért ugyanazok a díszek vannak rajta minden évben? Aztán tavaly, valami nem működött, édesapám pedig elvitte a boltba, becserélte, nem a Jézuskának szólt, hogy rossz ajándékot hozott.
Egy szó mint száz, lassan kezdett összeállni a kép. A húgomnak nem szóltam, de a hallottak alapján elkezdtem keresgélni. Nem eredmény nélkül. Itt, találtam elrejtve játékokat, ott egy halom könyvet, amott csomagoló papírt, aztán, hátul a fiókban az általam kért sapkát sállal, és így tovább. Óriási volt a megdöbbenéssel vegyes csalódásom.
Azért, a szüleimnek adtam még egy "esélyt". Abban reménykedtem, hogy nem is nekünk szánták ezeket, talán, pedagógusok lévén, az iskolában vásárolták, csak nem volt elég hely a raktárban. Mikor eljött a gyertyagyújtás ideje, keserű kiábrándulásban volt részem. A fa alatt ott sorakoztak az általam megtalált játékok, könyvek, ruhaneműk, édesanyám nem győzőtt csodálkozni, hogy milyen jó gyerekek voltunk, mert a Jézuska mindent hozott, és azt, amit kértünk. én pedig ott álltam a sírással küszködve, keserűséggel a szívemben, rá sem bírtam nézni a karácsonyfára, ők, meg nem értették, hogy mi a csuda ütött belém. Hugom örült egyedül, ő már nem is emlékezett a "tanfolyamra", vagy egyszerűen nem akart "megvilágosdoni". Életem egyetlen, keserves könnyes karácsonya volt, mai napig fáj az emléke.
Mikor már nekem is voltak gyerekeim, arra gondosan ügyeltem, hoyg őket ilyen csalódás ne érje. Mikor úgy éreztem, hogy lassan őket is "megvilágítja" valami jótét lélek, magam vettem kezembe az ügyet. Elmagyaráztam nekik, hogy a Mikulás, a Jézuska rengeteg gyereknek visz ilyenkor ajándékot, nem bír egyedül, ezért a nagyobb gyerekek szüleit megkérik, hogy ezt tegyék meg helyettük. Igaz, hogy továbbra sem tudhatják, hogy mit kapnak, mert ez titok.
Következő évben, már engedélyt kaptak tőle, hogy segíthetnek díszíteni a fát, és mivel már ilyen nagy gyerekek, azt is megengedte nekik, hogy apró ajándékokat készíthettek a szeretteiknek a Jézuska nevében. Így szép lassan ráébredtek a titok nyitjára, és nem csalódást okozott nekik, hanem megtanulták az ajándékozásban meglátni az örömöt.
Mai napig nagy öröm nálunk a karácsony, a nagycsalád együtt ünnepel, igaz a gyerekek mára felnőttek, nem lehet már minden egyes ajándékot nélkülük megvásárolni, de legalább egy titkos meglepetést mindenki tartogat a másiknak.
Ebben, mai napig őrizzük a gyermekkori titkok varázsát.
=====================================================