M E G E M L É K E Z É S

Hende Csaba honvédelmi miniszter levele, melyet a Tiszáninneni Református Egyházkerülethez küldött

"2013 januárja fontos dátum a magyar történelmi és kulturális emlékezet szempontjából. A doni áttörés 70. évfordulója jön el, amely csata során 1943. január 12-14. között a szovjet csapatok nagy és összpontosított támadás során megtörték a II. magyar hadsereg ellenállását. A doni ütközet példátlanul nagy veszteségekkel járt. A 200 ezer fős seregből több mint 120 ezer katona vesztette életét, vagy sebesült meg. Az ősök és a közös történelem tisztelete megköveteli, hogy áldozatukat méltóképpen elismerjük.

Ennek a gondolatnak a jegyében 2013. január 11-13-a között Budapesten, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum épületében három napos megemlékezést és virrasztást tartunk, hogy megőrizzük mindazoknak az emlékét, akik életüket vagy szabadságukat adták a hazáért. A megemlékezés során szombat délutántól előreláthatólag vasárnap hajnali három óráig annak a mintegy 13 ezer hősi halottnak a neve kerül megjelenítésre, akiknek emlékét a Rudkinoban létesített II.Magyar Központi Katonai Temető gránttáblái őrzik. A hősi halottak mellett megemlékezünk arról a mintegy 50 ezer honfitársunkról is, akik a doni hadműveleti területen és a visszavonulás közben tűntek el. Ez alkalomból hívjuk és várjuk az emlékezőket gyertyagyújtásra és koszorúzásra."

  -------------------------------------------

 Officina Nova (1995):

A MAGYAROK KRÓNIKÁJA, 622. oldal

 "A 2. hadsereg pusztulása

Január 12. A szovjet hadvezetés 1942 végén több támadó hadműveletet készített elő. Ezek közül a Voronyezsi Front osztrogozsszk-rosszosi offenzívája a 2. magyar hadsereg megsemmisítését célozta.

A szovjet támadást 1943. január 12-én az urivi hídfőből indított erőszakos harcfelderítés vezette be a IV. hadtest 7. hadosztályának védőszakaszán. A következő napon támadásra indult a szovjet 40. hadsereg, majd 14-én a scsucsjei hídfőből a 3. harckocsihadsereg is. E napon az esti órákban már egy 50 kilométer széles és 17 kilométer mély rés tátongott a magyar védelemben.

Az első napokban a magyar csapatok szívósan ellenálltak. A katonák mindaddig kitartottak, amíg működött a vezetés, és volt mivel harcolni. Január 15-én azonban a szovjet támadó egységek elvágták a hadsereg többi erőitől a III. hadtestet. A nap estéjére az áttörés szélessége 100 kilométerre, mélysége 16-30 kilométerre növekedett. A vezetés cselekvésképtelen volt, a páncélelhárítás gyenge, és a tüzérség kiesett.

Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok január 16-án kiadta az előzetes intézkedést a VII. hadtest és az I. páncéloshadosztály visszavonulására. A német B. hadseregcsoport azonban, amelynel alárendeltségébe a 2. magyar hadsereg tartozott, nem engedélyezte a visszavonulást. A 2. hadsereg részekre szakadt, és vezethetetlenné vált. Január 17-én végül mégis elrendelték a magyar csapatok kivonulását. Sikerült egy 8 kilométeres folyosót nyitva tartani. Január 24-én a 2. hadsereg maradványai kiváltak az arcvonalból. A parancsnok ekkor adta ki a csapatokat súlyosan sértő  "... A 2. magyar hadsereg elvesztette a becsületét..." kezdetű hadparancsát, amit semmi sem indokolt.

Március 5-én a német parancsnokság elrendelte a 2. hadsereg alakulatainak sürgős hátravonását a Dnyeper nyugati partjára.

Április 24-től május elejéig tartott az alakulatok hazaszállítása. Jány vezérezredest 1943. május 1-én Kállay miniszterelnök ünnepélyesen fogadta a Keleti pályaudvaron.

A 2. hadsereg élelmezési létszáma 1943. január1-én 194.334 fő volt, míg március 1-én 100.818 fő, a hiány 93.516 fő. Kórházvonaton 28.044 sebesültet és beteget szállítottak haza, 28 ezer fő fogságba esett, a véres veszteség (elesettek és megfagyottak) 41.792 fő. A zsidó munkaszolgálatosok vesztesége a Keleti fronton kb. 25 ezer fő, akik közül 15 ezer fő elesett."

Egyszál puskával a tankok ellen  

Egy hétig hallgattak a doni katasztrófáról

Ekkor kezdték megírni ...

 -------------------------------------------

 LÁCACSÉKE vonatkozásában

a rendelkezésünkre álló adatok alapján, a történelmi évforduló apropóján itt emlékezünk meg azokról az emberekről, akik az I. és II. világháborúban résztvettek, hősihalált haltak, fogságba kerültek, megözvegyültek, illetve a háborús eseményekhez kapcsolódóan nevük fennmaradt emlékezetünkben mind a mai napig

 

Az I. világháború áldozatai /LÁCZA/
HŐSI HALOTTAK	HADIROKKANTAK	HADIÖZVEGYEK
Ballók Mihály	Baba Ferenc	Czinke Istvánné
Boros János	Barna Péter	Jesztrebi Ferencné
Boros László	Csoma István	Móricz T. Istvánné
Czinke István	Czető József	Sohajda Andrásné
Csekvei András	Hencel István	Sohajda Menyhértné
Gecse Bertalan	Kovács Albert	Sohajda Lászlóné
Illés Bertalan	Kovács Albert	Szabó Albertné
Illés Sándor	Kovács L. János	Szűcs Péterné
Jesztrebi Ferenc	Kovács Károly	Tóth Lajosné
N. Móricz András	Laczi István
Móricz T. István	Móricz T. András
Papp Béla	Nemes Albert
Pirigyi Pál	Sohajda Bertalan
Sohajda József	Sohajda Miklós
Sohajda László	Szabó János
Sohajda Menyhért	Téglás Albert
Sohajda András	Tóth Sándor
Szabó Albert
Szalontai István
Szűcs Péter
Téglás István
Tóth Gy. Bertalan
Tóth Ferenc
Tóth Lajos kis
Waldberger Lajos
Fülöp /szalontai/ Sándor orosz hadifogságban kint maradt és családot alapított

 Forrás: SRK Tudományos Gyűjteményi Adattára/At.1244

 

Az I. világháború áldozatainak állított emléktábla a református templom bejáratával szemben. A felvétel az 1940-es évek vége és az 1950-es évek eleje között készült Lácán. A kép tulajdonosa Tóth Gy. Lajosné Ella néni. A képen:Pásztor József /elől/ és társa díszőrséget állnak "levente" egyenruhában, hátul a hősi halottak hozzátartozói.

 

 Az idevonatkozó református anyakönyvekben, Fiedler István református lelkipásztortól négy névnél található bejegyzés:

 

Móricz T. István (1899-1928):

"Akkoriban hazaérkezett foglyok elbeszélése szerint, már mint foglyot szállították haza. A zsúfolt vonatnak a tetejéről lesodorta egy alagút. Oroszországban Uffában temettetett el."

  

Sohajda József (1876-1918):

"Holttá nyilváníttatott. Az elhalálozás bíróilag lett megállapítva (Sárospataki Kir. j.b.) P.K.2861/1933. sz. végzés."

 

 Sohajda László (1888-1917):

"1917. év júniusában eltünt az orosz fronton. Semmi híradás soha nem jött róla. Visszavonulásnál, akkori bajtársai elbeszélése szerint lelőtték."

 

 Szalontai István (1893-1914):

"Elesett a világháborúban 1914 november 20, mint 65-ös közös-gyalogezredbeli katona a krakkói ütközetben az orosz fronton."

 

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o

 

A II. világháborús időszakkal és az áldozatokkal kapcsolatban szintén Fiedler István református lelkipásztortól találhatunk bejegyzéseket: 

 Móricz András (1917-1940):

"Járványos agy és gerinc lob következtében beállott szívbénulás. Munkácson a honvéd kórházban mint honvéd tüzér halt meg, hozzátartozói haza szállították."

 

 Fülöp Lajos (?-1942):

"Hősi halál - gerinclövés. 51/III. gp. szd. parancsnokság által küldött értesítés szerint: 1942 március 19-én d.u. 6 órakor érte utól a gyilkos golyó, midőn hősi elszántsággal vetette magát a harcokba az orosz harctéren. Woskressenovka községben van eltemetve három bajtársával együtt, nyírfa kereszttel jelzett sírba"

 

 Pásztor Béla (1912-1942) honvéd szakaszvezető:

"Magyar Vöröskereszt 20/1942. sz. alatti értesítése és özvegye szóbeli kérésére anyakönyveltették. Hősi halált halt és eltemettetett Oroszországban, Alexejevka községben."

 

Fazekas András (1916-1943. január 15.):

"Eltünt 1943 január 15.-e körül Oroszországban a Don-kanyarban."

 

 Kovács Sándor (1911-1944. szeptember 16.):

"Hősi halál. Elesett 1944. szeptember 16-án Tordán. Akna találat érte. Géppuskás málhás-állat vezető volt. Lovával együtt van eltemetve a város határában."

 

Fazekas Béla (1919-1944. október 15.) a 14. határvadász zászlóalj honvéd szakaszvezetője:

"Hősi halál."

 

Barta Mihály (1914-1944. november 19.):

 "Hősi halál - fejlövés. Elesett: Tófalu - Heves vm; El van temetve: Sirok - Heves vm."

 

Pásztor Eleonóra temetése (1930-1944. november 20.):

"Ezt a temetést a legnagyobb harci zajban végeztük. Állandó repülőgéptámadás, tüzérségi és gyalogsági tűz volt a Tiszától a határunkig. Történelmi hűség kedvéért jegyezte : Fiedler."

 

Téglás Albert temetése (1874-1944. november 25.):

"E temetés ideje alatt vonultak be az orosz csapatok-harcoló alakulatok községünkbe. A harangozást eltiltották, a temetést megengedték."

 

 Ballók János (1886-1945. június 14.):

"Az itteni háborús tevékenységek idején az oroszok "ökrös szekérrel" elhajtották lőszer utánpótlás szállítására Hidasnémeti vidékére. Onnan visszatérőben meg az ökrös szekerén Cigánd felé terelték. Útközben lábai lefagytak. Kibírhatatlan szenvedéseiben -melyen segíteni nem lehetett- öngyílkos lett."

 

Tóth F. István (1911-1947. február):

"Hadifogságban szerzett betegség. Hadifogságba került 1945 elején. Odesszában tartózkodott. Bányamunka és hiányos táplálkozás következtében legyengült. Odessza közelében "Biliárd" nevű orosz városban alussza örök álmát."

 

HÁBORUS KERESŐSZOLGÁLAT

 

 

2013 január

Fülöp Emil

Oldal: DON-KANYAR, A 2. MAGYAR HADSEREG TRAGÉDIÁJA
LÁCACSÉKE - © 2008 - 2024 - lacacseke.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat