A Csékei Görögkatolikus Egyházközség
Írta: dr. Fincziczki Sarolta, 1999. március 19.
Aktualizálta, kiegészítette: Fülöp Emil, 2010-2020
A helybeli parochián található írásos anyagokból megállapítható, hogy keresztelési-, házasságkötési-, és elhalálozási anyakönyvet 1786. évtől vezettek Csékén.
1788-1789-1790. évekről nincs bejegyzés az anyakönyvben.
Az 1791. és az azt követő évek anyakönyvi bejegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy Cséke anyaegyház volt, s valószínű volt templom és paplak is. A szájhagyomány szerint előbb fából épített templom volt.
Az 1877-1915-ig terjedő időszak bevételi- és kiadási napló bejegyzései szerint a paplak újbóli felépítésére, a melléképületek javítására, a templom kijavíttatására és fenntartására, a kántorlak javítására költöttek, továbbá különféle állami adót is fizettek.
1906. évben Ungvárott kelt püspöki körlevél szerint az Ungvári Kántor-tanító-lépző Intézet helyreállítására az egyes egyházközségekre kivetett összegek kimutatása /az 1883-as évben megállapított arány szerint/ I-II-III-IV. osztályba sorolja az egyházközségeket. /Az I-ben 52, II-ben 40, III-ban 24, IV-ben 12 koronát tartoztak fizetni./ Cséke a IV. osztályba lett sorolva.
Az 1896. évi "Templomi Leltár", valamint a "...plébánia jövedelmeinek és kiadásainak összeírása" című dokumentumokban található feljegyzések szerint a csékei anyaegyház temploma kőből és téglából 1861-ben épült Popovits Bazil püspöksége és Szender Mihály lelkészsége idején, egyszerű márványfestékkel kifestve, zsindellyel fedve. A főoltár anyaga kő, a főoltár baldachinuma fa, az oltárgyertyatartók /6db/ fából faragva.
A torony 1863-ban épült kőből és téglából, zsindellyel fedve. Harang három db volt /I-380kg, II-25 kg, III-15 kg/. A két nagyobbat az I világháború idején elvitték! A homokdombot -ahol ma templom van- kőfallal óvták a széthullástól. A templom mellett volt egy szentkereszt fából, az 1893-ban készült.
A templom Nagyboldogasszony napján /augusztus 15./ volt megáldva.
A templom a lelkészi-lak felszerési tárgyait is részletesen tartalmazza az említett leltár. A lelkészet tulajdonában ekkor 6 kh 800 öl szántóföld, kántorház, udvar, kert és kántori földterület is volt.
Az 1896. évi összeírás szerint a Cséke-i anyaegyház lélekszáma 168 fő, a hozzá tartozó fiókegyházak száma 26, ebből: 9 község /Semjén, Lácza, Nagygéres, Kisgéres, Örös, Nagyrozvágy, Kisrozvágy, Ricse, Cigánd/ 216 fő, és 17 tanya 160 fő, mindösszesen a lélekszám 544 fő volt. A legtávolabbi tanya 19 km-re volt az anyaegyháztól. A fiókegyházak -községek és tanyák- görögkatolikus hívei Csékére jártak templomba, a gyermekeiket ide hozták keresztelni /gyalog, vagy lovaskocsival/ és a házasságot is itt kötötték. A betegekhez, vagy temetni a lelkész ment hasonló módon.
A csékei anyaegyház hívei közül /a fizetési kötelezettség szempontjából/ 16 egész-gazda, 11 egész-zsellér, 10 feles-zsellér, a fiók egyházaknál 2 egész-zsellér, 20 feles-zsellér volt. A párbért természetben fizették; /2 véka, 1 véka, 1/2 véka búza, vagy egyéb termény, illetve napszámban munkát teljesítettek./
A századforduló táján -a kivándorlási hullám idején- többen Amerikába mentek dolgozni, s ott gyűjtöttek az egyházközség megsegítésére és különféle templomi felszerelési tárgyakat /miseruhát/ vettek. Akik hazajöttek földet vettek, házat építettek, fölműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
A gazdasági környezetbe az egyházak is beilleszkedtek, a falusi egyházaknak földtulajdonuk volt, a papok is gazdálkodtak. Később bérbe adták a földet /az 1930-as 1940-es években/, majd a Tsz-esítés idején /az 1950-es években/ először az egyházi földeket tagosították, vették állami-, illetve Tsz tulajdonba. Csak a templom- és a parochia-kert, továbbá a temető maradt az egyházközség tulajdonában. Ez jelenleg is így van.
A II. világháborúig hivatásos kántor /éneklész/ és harangozó is volt az egyházközség kötelékében. A "szocialista rendszerben" a jóhangú fiatalemberek /szükség esetén a pap feleségek/ vállalták a kántorizálást. A falvak népességénak csökkenésével, az önkéntes kántorok kiöregedése és elhalálozása óta -jelenleg is- a lelkipásztor egyszemélyben a kántor is. A harangozói és takarítói teendőket a még munkabíró hívek vállalják. A lakosság nagy része öreg, betegeskedő kisnyugdíjas. A csékei egyházközség lélekszáma jelenleg 36 felnőtt és /3+3+2= 8 gyerek. 1992. évtől már nincs helybeli lelkész, a Dámóc-i anyaegyház filiája.
1915-től 1992-ig /két év kivételével/ folyamatosan volt helybeli lelkész, s mivel hosszabb időt /10-15 év/ töltöttek ell az egyházközségben , nevükhöz fűződött valami említést érdemlő esemény az egyházközség életéből.
Legeza Ödön lelkészsége idején /1915-1931/ -egy kérelemhez mellékelt feljegyzései szerint- :
1920. évben a templomot eternit palával újonnan fedették, a torony régi gerendázatát új fa építménnyel kicserélték és a tetejét horgony-lemezzel befedették. A templomot és a tornyot kivülről tatarozták. 1921. évben a templom szentélye, hajója és pitvara festőművész által művészien ki lett festve /freskókkal/.
1922. évben miseruhát, 2 pár zászlót, szőnyeget, képeket és kisebb kegytárgyakat vettek, továbbá a templom padozatát olajfestékkel befestették.
1923. évben az I. világháború után megmaradt egyetlen kisharanghoz nagyharangot öntettek, továbbá a paróchia leomlott tornácát 20 méter hosszúságban terméskőből újra építették.
1924. évben a rózsafűzéresek részére díszes Mária-oltárt állítattak, továbbá a paróchia szobáit kifestették.
1925. évben a paplak melléképületeit /istálló, stb./ tatarozták kívülről. Az egyházközség híveinek áldozatkészsége a kedvező gazdasági időszakban ki volt használva, de ki is lett merítve.
Az egyházközség szinte minden évben részesült kisebb-nagyobb összegű segélyben, mint az egyházmegye egyik legszegényebb paróchiája.
A csékei anyaegyház fiókegyházai közül Kisrozvágyon 1925. évben felvetődött a templomépítés igénye.
1926. évben özv. Antalóczy Izidorné 100 ölnyi beltelket adományozott a kisrozvágyi görögkatolikus templom építési céljaira. A templom felépült.
1930. évben a csékei anyaegyház leányegyháza: Lácza, Semjén, Ricse, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Pácin, Karcsa, Cigánd. Ezen községek lakossága nagyobbrészt református vallásu. A vegyes-vallásu házasságok esetében a nem katolikus felek áttértek.
Görögh Péter lelkészsége idején /1931-1947/ a templomot belül tatarozták, a padlózatot felújították /kockakövekkel/ a templom szentélye és hajója közé kovácsotlvas-rácsot építettek az elválasztás jelképéül. A falakat egyszínű festékkel lemeszelték, -szerény díszítésként- a szentély boltívére "ÁLDOTT KI AZ ÚR NEVÉBEN JŐ" felirat, a plafonra a Szentlélek jelképe a GALAMB lett felfestve.
Barna Miklós dr. lelkészsége idején /1947-1958/ a szocialista rendszer kialakulása "nehéz időket" jelentett az egyházak számára A II. világháború után illetve a Tsz-esítés után a faluból elszármazottak /és ismerőseik/ a gyermekeik és unokáik megkeresztelése, valamint azok házasságkötése céljából felkeresték az egygházközséget.
A leányegyházak közül 1947. évtől Pácin anyaegyház lett, ezidőtől Karcsa már hozzá tartozott mint filia.
Virányi György lelkészsége idején /1958-1967/ bevezették a villanyt a templomba is. A templomot kívülről és belül is tatarozták, a jelenleg is meglévő díszítésekkel festették ki, a külső falakra nemesvakolat került, a horgonylemez tetőzetet lefestették, a horgonylemez tetőzetet lefestették.
Ihnáth János lelkészsége idején /1969-1977/ már "szabadabb légkörben" történhetett a gyermekek hitoktatása, a szentmisén való segédkezésük szorgalmazása /ministrálás díszes ruhában/.
Mosolygó Tamás lelkészsége idején /1977-1982/ a harangot villamosították, a templomba és a paróchiára villany-fűtést szereltek hőtárolós kályhával. A hőszigetelés javítása érdekében a templomban belső ablakot készíttettek, a kórusra és a templom pitvarának leválasztására üvegfalat szereltettek.
1981. augusztus 09.-én Dr. Keresztes Szilárd püspökatya itt Csékén /szülőfalujában/ áldozópappá szentelte Nagy Istvánt /szülei: Nagy B. István és Kukta Margit/. A mikor hazalátogat a falu közössége szívesen hallgatja Istent dicsőítő szentbeszédeit.
Sereghy János lelkészsége idején /1982-1985/ egyre nagyobb számban igényelték a nagyszülőknél nyaraló unokák nyári hitoktatását /a szentmise "titkainak" ismertetése/, elsőáldozásra való előkészítését.
Pásztor Béla lelkészsége idején /1985-1992/
1988. évben a Községi Tanács ravatalozót építtetett. A ravatalozó díszítésére /drapériák, csillár, szőnyeg/ a lakosság körében gyűjtöttek: Lácáról 133 fő, Csékéről 33 fő adakozott e célra. A ravatalozóból történő katolikus temetés kiegészítő kegyeleti tárgyait /lélekharang, örökmécses, asztali gyertyatartók, asztali- és hordozható kereszt, kis zászlók/ Fincziczki Ferenc adományozta.
A lélekharanghoz a haranglábat a Községi Tanács készíttette. Az elszármazottak közül Dr. Leskó Tibor jelentős összeggel támogatta az egyházközséget.
1992 óta nincs helybeli lelkész, a paróchia épülete üresen áll. Az egyházközség híveinek lelki gondozását a Dámóc-i anyaegyházlelkipásztora látja el, vasár- és ünnepnap rendszeresen, az utóbbi két évben advent és nagyböjt idején hétköznap is van szentmise.
1998. augusztus 15.-én ünnepélyes templombúcsú volt, Dr. Keresztes Szilárd püspökatya, továbbá a korábban Csékén szolgáló lelkipásztorok és családtagjaik /az 1915-31. között csékén szolgált Legeza Ödön tisztelendő úr leánya Katóka is itt volt, aki Csékén született 1916./, valamint a környékbeli községek lelkészei részvételével.
Az ünnepség előkészítésében, megszervezésében és sikeres lebonyolításában Terdik Mihály dámóci lelkésznek és feleségének sokat segített a faluból származó Nagy István tisztelendő atya.
Erre az alkalomra a paróchia épület helyiségei ki lettek meszelve, az ajtók ablakok lefestve a helyi önkormányzat segítségével. Az évek óta lakatlan paróchia udvar rendbe tételét és egyéb javítási munkákat zömmel Barna József /helybeli lakos/ végezte. A templomajtó, az oltár és a baldachinum, valamint a többi fehérfestést igéynlő templomi tárgyak átfestését a dámóci kispap-növendékek és a tisztelendő úr végezték.
Az ünnepség megrendezésének anyagi fedezetéhez a búcsún résztvevő hívek adományán kívül a püspökség és a helyi önkormányzat is hozzájárult.
A templom oldalfalán a felújításkor meghagyott régi vakolatban nehezen olvasható felirat van: "1?46. ÉVBEN ???IUS 9-ÉN ELKEZDŐDÖTT ÉPÜLNI". A templom építésének és felszentelésének 150 éves évfordulóját ehhez számítva ünnepeltük.
A Cséke-i egyházközségben szolgáló papok felsorolása az évszámok sorrendjében az alábbi táblázatban látható:
Megjegyzés a táblázathoz:
* : Markovics János átköltözött Csékére
** : 1841. Dámócon Kaibus Péter, 1849. Markovics János már petriki lelkész
A környező falvak lakossága református vallású, kivétel Dámóc és Cséke, ahol a lakosság nagyrésze görögkatolikus.
****: 2015 és 2018 júliusa között Dámócon nincs helyben lakó parókus atya, Zemplénagárdról történik a szolgálatok ellátása. 2018 agusztus 01.-től ismét Dámóc a körzet központja.
Évszám | Csékén lakó | Dámócról adminisztrátor |
1786 | - | Fedorovics Bazil |
1793 | Lengyel Péter | - |
1796 | Drótos Elek | - |
1805 | - | Molnár Prokop |
1814-1821 | Markovics János | - |
1821-1828 | /Dámóc filiája/ | Markovics János |
1828-1829 | Belugyánszky Antal |
- |
1829-1838 * | Markovics János |
/újra Dámóccal együtt/ |
1838-1848 ** |
Markovics János |
- |
1849 | - |
Kaibus Péter |
1850 | Markovics János |
- |
1853-1860 | Szender Mihály |
- |
1861-1869 |
Melles Sándor |
- |
1869-1872 |
- |
Suba György |
1872-1876 | - |
Markovics János |
1877-1879 | - |
Vályi Sándor |
1879-1885 |
Takács Péter |
- |
1885-1893 | Manajló Tivadar |
- |
1893-1903 | Sztankaninecz Endre |
- |
1903. IV-IX. |
Lukács János |
- |
1903-1905 |
- |
Sztankaninecz Endre |
1905-1908 |
Damjanovics Ödön | - |
1908-1913 |
- |
Sztankaninecz Endre |
1913-1914 *** |
Ortutay Jenő |
- |
1915 | - |
Sztankaninecz Endre |
1915-1931 | Legeza Ödön |
- |
1931-1947 | Görögh Péter |
- |
1947-1958 | Barna Miklós dr. |
- |
1958-1967 | Virányi György |
- |
1967-1969 | - |
Dr. Palatitz Jenő |
1969-1977 | Ihnáth János |
- |
1977-1982 | Mosolygó Tamás |
- |
1982-1985 | Sereghy János |
- |
1985-1992 | Pásztor Béla |
- |
1992-1993 | - |
Beregi István |
1993-1999 |
- |
Terdik Mihály |
1999-2002 | - | Kiss Zsolt |
2002-2009 | - | Tótszegi István |
2010-2015 | - | |
2015-2018 **** |
- | |
2018. VIII. | - |
Görögkatolikus papok történeti névtára