LÁCACSÉKE

Írta Koppányiné Polgár Mária         

           Községünkben ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeztünk meg Október 23-áról. Ez, nemzeti ünnepeink sorában a legfiatalabb, de nem elhanyagolható. Sok mártír, bebörtönzött, meghurcolt, megalázott ember él még mai napig közöttünk, akik az emlékezés lángját, és tüzét őrzik. Bár nem csak ők, de ma, névtelen kisemberek, kis falvakban élők, idősek, akik akkor reményt kaptak az újra kezdésre, és csalódniuk kellett.

Őelőttük is tisztelegtünk ezen az ünnepségen.

Az ünneplő közönséget Koppányiné Polgár Mária köszöntötte, majd Kardos Győző emlékező versét mondta el.

Szerzői okok miatt itt olvasható a vers

Ezután a helyi Őszirózsa Kórus dalcsokrában szerepelt az emigrálni kényszerülők tiszteletére a Magyarok Világhimnusza, valamint Fülöpné Vadon Erzsébet tiszteletes asszony, szólóban elénekelte A költő visszatér... című dalt.

Ezt követően Fedor László polgármester úr tartotta meg ünnepi beszédét:                                            

"Tisztelt Ünneplő Közönség!

          1956 október 23.-i eseményekre emlékezünk ma. Az ezt megelőző időszak nehéz volt városban, falvakban élőknek, munkásnak, parasztnak, értelmiséginek egyaránt. Egy vesztes haborúból kerültünk ki, megpróbáltuk újjáépíteni a romba dőlt országot, és felépíteni új, reményteljes jövőnket.

Sajnos, azt nem engedték, hogy a  magunk igénye szerint tegyük. Az "oszd meg és uralkodj" elve alapján idegen befolyás érdeke érvényesült az országban. Tudatosan szembe állították a városi munkásságot a parasztsággal egy idegen hatalom szellemében illett gondolkodni, elfelejtve nemzeti értékeinket. Létrejött egy olyan hatalmi rendszer, amelyet idegenek diktáltak, a régi jól bevált rendet megbontották és elvették az emberek jövőbe vetett hitét. Találtak hozzá végrehajtó politikusokat is, akik a magyar ember lelkét nem ismerték, de a hatalmat a nevükben gyakorolták.

Sokan szeretik mondani, hogy ez a városokban érződőtt leginkább. Nem hiszem, hiszen itt a még jelen lévők tudják a legjobban, hogy ez milyen rombolást okozott. Jöttek a beszolgáltatások, a kuláklisták, a méltánytalan megaláztatások és a talmi remények. Ennek igazságtalanságát nemcsak a falvak lakói érezték, de az egész nemzet.

A fiatalok voltak azok akik először felemelték a szavukat ez ellen. Mikor Ők megtették, a magyarság szinte egésze csatlakozott ehhez a nemes kezdeményezéshez. Ez olyan forradalom volt, ami nem véresen indult. Véres akkor lett, amikor az idegen hatalom és annak kiszolgálói veszni látták hatalmukat. Szégyenletes módon saját honfitársaink nyújtottak ehhez segítséget, a hatalmuk megőrzése reményében. A tüntető egyetemisták és munkások az emberi jogainkat követelték, az idegen hatalom befolyását szerették volna megszüntetni.

Önálló, saját döntési joggal rendelkező magyar államvezetést követeltek.

A magyarság egy ezredéves történelme folyamán nem ez volt az első ilyen alkalom. Ugyanezért szállt síkra Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, majd jogi úton Deák Ferenc. Ezért haltak mártírhalált a 48-as tábornokok és számtalan, azóta is névtelen áldozat, ezért szenvedtünk annyit az idők folyamán.

Az 56-os pesti forradalom elindítói történelmi utakon jártak. A korábbiakhoz hasonlóan idegen politikai hatalmak bár mmegígért, de meg nem érkezeő segítsége is eredményezte ennek bukását.

Az eredmény számtalan halott, sok ártatlanul kivégzett mártír, bebörtönzött, meghurcolt ember és nemzeti csalódás lett.

De túléltük, igaz még nem dolgoztuk fel teljesen, de továbbléptünk, hiszen az élet megy tovább, de a múltat, nemzetünk nagyjait, áldozatait soha nem felejthetjük. Ma önálló rendelkezésű országban élünk. Nem szólhat bele a saját életünkbe idegen hatalom, csak ha ezt hagyjuk vagy magunk kérjük. Van hatályos és érvényes Alkotmányunk, aminek szellemében építhetjük jövőnket. Éljünk vele, hiszen sok évszázad után végre magunk határozhatjuk meg sorssunk alakulását.

A magyarság sorsa mindig nehéz volt, de a nagy túlélők körébe sorolható. Kövessük ezt, ne hagyjuk, hogy mások határozzák meg életünket, hiszen mi magunk tudjuk, hogy számunkra mi a jó, a követendő. Viszont soha ne feledjük az áldozatokat, mártírjainakt, vállajuk múltunkat, önmagunakt, 56 szelleme ma is kötelez.

Csak magyarként, csak nemzetként őrízhetjük meg szabadságunkat, csak egységes nemzetként lábalhatunk ki válságokból, csak egységes nemzetként tervezhetjük a jövőt.

Ez csak együtt sikerülhet!"

          A helyi Önkormányzat nevében Fedor László polgármester úr és Dr. Salamon Sándor Lácacséke község díszpolgára és önkormányzati képviselő, helyezték el a kegyelet koszorúját a nemzeti hőseink tiszteletére emelt emlékoszlop tövében.

Koppányiné Polgár Mária          Fedor László               Dr. Salamon Sándor

A Nyugdíjas Klub nevében Fogas Imréné és Sohajda Istvánné, a helyi kisebbségi Önkormányzat képviseletében Csóka László és Lakatos Sándor koszurúzta meg nemzeti kegyeleti helyünket.

Az ünnepséget követően az Önkormányzat, illetve az Idősek Klubjának dolgozói süteménnyel, teával, kávéval, üdítővel kínálták az ünnepségen résztvevőket és szereplőket.

Köszönet Fülöpné Vadon Erzsébet tiszteletes asszonynak, aki a kórus vezetője, szóló énekese és áldozatos munkájával segíti a kórus tagjainak tevékenységét, akik lelkes munkával készültek erre az alkalmomra is.

Köszönet Fedor László polgármester úrnak, az Idősek Klubja dolgozóinak és mindenkinek, aki megtisztelte szerény rendezvényünket.

További fényképek

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat