1956
ILLYÉS GYULA: Egy mondat a zsarnokságról meghallgatom
BEETHOVEN: Egmont-nyitány meghallgatom
- - -
FIEDLER ISTVÁN (1911-1981) református lekipásztor korabeli visszaemlékezése a Lácán történtekre.
A visszaemlékezés szereplői csak nevük kezdőbetüivel kerülnek ismertetésre.
" Községünkben ugyan nincs villanyvilágítás, de sok rádió van. Száraztelepes készülékek. Vannak emberek, akik évek óta hallgatják, de különösen a külföldi állomásokat.
1956 októberében ez a rádiózás a tetőfokára hágott, az eddigi hallgatással ellentétben, most a magyar u.n. Kossuth és Petőfi adókat is izgatottan hallgatják. Különösen azokat az adásokat, melyek az Írószövetség Petőfi-kör üléseit is közvetítik, valamint a híreket. Érzik, hogy valami van a levegőben. Mintha tavasz lenne, pedig benne vagyunk az őszben, október vége felé járunk. A falu népe izgatott. Éjszakákat töltenek a rádió mellett szomszédok, egész utcasorok.
Okt. 22-én este egyik szomszédomban ifj. S P rádióját én is meghallgatom, a már ilyenkor estének számító d.u. 5 órakor. Ez az adás a Petőfi-kör vitáját közvetíti. Figyelem az embereket amint hallgatják. Legjobban tetszenek nekik a kör ülésére behívott parasztemberek felszólalásai, akik azokat az igazságtalanságokat feszegetik, melyek az egyénileg gazdálkodó parasztembereleket érik, szemben az u.n. Termelőszövetkezetekkel. Nagyon éles vitát hallunk és érezni, hogy itt most az indulatok kitörő félben vannak. Talán csak egy szikra kell. Ez a szikra még aznap este kipattan a Gerő Ernő féle rádió beszédben. Ezt a beszédet ugyan ott hallgatom. Érezni a beszéden, hogy mindent el akar fojtani csírájában "mi él és mozog". De valami mégsem megy rendben, mert ez a beszéd befejezetlen. Mintha félbeszakadt volna. Igen elégedetlenül távoznak az emberek ettől a rádiótól. A többi készüléktől is.- Szinte nem akarózik lefeküdni. De másnap tele van vele a falu: "Pesten lőnek". Izgatottan rohanunk a rádiókhoz. Kevés örömet vált ki, hogy Gerőt elseperte a forradalom és Nagy Imre lépett a helyébe.
Amint okt. 23-án elhangzik Nagy Imre beszéde, már tudjuk, hogy a kormánynak nincs hatalma. Néhány óra múltán a külföldi rádiók is kezdenek tájékoztatni. A "Tanácsházán" még mindenki a helyén van ugyan, de már rendelkezések nem jönnek. Várunk és ülünk a rádiók mellett. kezdenek szaporodni a leadó állomások: jelentkezik Miskolc, Nyíregyháza, dunántúli adók.- Közben híreket kapunk arról, hogy a csehek kezdenek felvonulni a trianoni határ túlsó oldalán. A mi magyarjaink is megindulnak, az alábbi hírek ellenére is rokoni látogatásra s némi odaát kapható téli ruhaneműk beszerzésére.- Közben a forradalom hírei egyre jobban kibontakoztatják előttünk a helyzetet. A lelkesedés kezd nőni. Felkelők számára gyűjtések indulnak. Asszonyaink a hízott baromfiak egész seregét hordják a teher autóra és más élelmiszereket.
Pénteken okt. 26-án a Tanácsházán lévő címereket bemázolják így az iskolában is, majd leszedik. Kitűznek egy hatalmas nemzeti színű zászlót.- Majd ahogy a hírek érkeznek: fekete zászlót is kitűznek az elesettekért való gyász jeléül. A toronyra is felkerülnek ugyan ilyen zászlók.-
Ezen a napon délután már mindenki az utcán van. Este, minden szervezés nélkül tömegtüntetés indul. A falu népe ugyanis húzódik befelé, a község közepébe és valaki el kezd hangosan énekelni, majd szavalni: majd követeléseket olvasnak fel s akkor megindulnak a Tanácsházára...
Mikor a tömeg megindul a Tanácsházára odabent egy pár pillanatnyi dulakodás van D G tanácstitkár -jegyző- és Sz D lácai lakású, de Zemplénagárdon begyűjtést végző tisztviselő között. A szekrényben lévő partizán fegyvereket követeli ez a Sz D; D G nem adja. Erre ez a Sz D fölszakítja a szekrényt. Két fegyvert kivesz. Kezében megfogja D és ezen huzakodnak. A Tanácsháza udvarára ekkor érkezik a tömeg s két-három ember éppen az ablakon keresztül látja ennek a dulakodásnak a pillanatfelvételre való töredékét s ez a pillanatfelvétel csak annyit mutat szemlencséjük előtt, hogy mind a ketten fogják a fegyvert s úgy néz ki, hogy D adja át őket Sz D-nek. Több sem kell a magyar virtusnak. Ezek a szemtanúk előre rohannak: benyomják az ajtót és éppen a legbelső szoba közepén találják magukat két puskacsővel, mindkettőt Sz D tartja. Kitépik kezéből azonban ebben a szobában sötét van és Sz D kiszökik a tömeg kezéből, amelynek egy része űzni kezdi az utcán, a szomszédban a parochia bokros élő sövényes udvarára is bebújik, majd mikor innen is kiűzik, ekkor Sz B-t mellén megszúrja, de olyan szerencsésen, hogy a kése elcsúszik és csak a ruháját szakítja fel. A tüntető tömeg pedig tovább vonul a község utcáin énekelve a Kossuth nótát és más dalokat, bejárják az utcákat majd eloszlanak. ...
E napok után a Munkástanács veszi át az irányítást. Roppant nagy a lelkesedés a faluban. Az emberek különösen éjszaka a rádió mellett ülnek...
Lelkesedik a nép. Élelmeket küldenek teherautókon a miskolci felkelőknek, az újhelyi felkelőknek hízott kacsától kezdve minden jót összehordanak...
Közben pedig esténként ide hallatszik a nagy csendben Záhony-Kisvárda felől az orosz harckocsik csörömpölése. Jönnek a hírek. Özönlik befelé a muszka: végünk van.-
Nov. 4-én vasárnap délelőtti harangszóba ágyúdörgés vegyül. Úgy gondoljuk, hogy a Tiszánál van valami baj. Majd később füst oszlop tör az égnek Záhony felől. Másnap tudjuk meg, hogy a záhonyi katonaságunkat a laktanyájukban összelőtték. 300 magyar fiúból 38 maradt meg. Néhányuknak sikerült alsóruhában -mert éppen pihentek- a Tisza parton megszökni. Beszegődtek Révleányvárra.-
Elmondták ezek is, a kisvárdai kórházban a sebesültek is, hogy az oroszok teljesen körülvették a laktanyát és minden felszólítás nélkül ágyúból lőtték egészen közelről az épületet. Volt olyan katona, aki feltartott kézzel kiszaladt és azt három méterről lőtték hasba géppisztolyból. Legtöbbjük kaszárnyában elpusztult, sebesültek egy részét Ungvárra átvitték. Hogy ott mi lett velük, senki nem tudja.
Aztuán nap-nap mellett a veszteség, a "tisztogatás" hírei érkeztek. És kezdtek az emberek lapulni, másképpen beszélni.-
Helyben a Termelőszövetkezet feloszlott. Ekkor a Munkástanács lépéseket tett a földek visszavételére. Miután erre rendeletek jelentek meg, az akkori törvényes úton indult el. ...
...Egy ízben már B néhányad magával meg is jelenik a rabszállító kocsival s a kocsmában kiabálja, hogy akinek baja van vele most jöjjön. Megindul P B-né a régi kipróbált úton: rágalmazni és bemártani a községet: 12 éven keresztül egyedüli módszerét. Erre az árulkodásra jan. 23-án kiszállt a karhatalom B vezetésével. Behívták a Tanácsházára mindazokat, akik a T.Sz. felbomlasztásával vádolva voltak: T.Sz. tagokat is, de főképpen a Munkástanács tagjait. Ezeket kikérdezik egy őrnagy vezetésével, akinek a hangja megszelidül, mihelyt jelentik neki, hogy a nép körülvette a Tanácsházát és nem enged senkit elvinni. Mivel a karhatalom emberei kevesen vannak, most még mindenkit elengednek.
Azonban ez a kiszállás megismétlődik jan 28-án. Akkor három teher-autó karhatalmista és egy autó rendőr jön ki. Lezárják a Tanácshoz vezető utcákat és 8-10 rendőr megy el egy-egy emberért, akiket bevisznek a Tanácsházára. Ott géppisztolyos sorfal között engedik be őket. Közben a község lakossága kiözönlik az utcára, de ott aztán mindenki megkapja a magáét gumibottal. Alighogy szétverték őket az egyik utcán a kerteken és udvarokon keresztül összesereglett a tömeg a másik utcán. De ott is gumibotot kaptak. Futva jöttek az őrjáratok 15-20 ember végig tisztította a házakat. Később gumibottal már az udvarokon is kaptak, itt-ott ahol többen futottak be egy házba, oda is utánuk mentek. Voltak ügyesebbek akik egy-két ütéssel megúszták, másokat a földig levertek. Volt akit gyomorvérzéssel orvoshoz kellett vinni. Egyet-kettőt a nép szedett ki a karmaik közül olyan helyeken ahol kevesebb volt egy-egy pillanatban a karhatalmi létszám. Két óra hosszáig tartott a verekedés. Ez alatt 8 embert sikerült bevinni a Tanácsházára. Ezeket később felpakolták teherautókra és magukkal vitték."
...eddig az idézet...